elevenvilag@elevenvilag.hu

Józsi

Szerző: Czinege Tamás  /   Kategória: Egyesületi hírek   /   Nincs hozzászólás
11
okt
2021

„Senki se mondta azt, hogy könnyű lesz, csak azt, hogy megéri!”

Sok-sok éven keresztül lőttünk együtt, elsősorban és szinte kizárólag az október-március közötti időszakban, amikor a hűvös, zord idő a terembe kényszerített minket. Sokszor voltunk nagyon sokan, időpontokat kellett foglalni, de számtalanszor volt az, főleg szimpla hétköznapi estéken, hogy csak ketten voltunk. Lőttünk, már-már gépiesen, szavak nélkül. Soha nem akart az edzőm lenni, én pedig soha nem akartam azt, hogy az edzőm legyen. Valahogy mindketten éreztük azt, hogy egy közöttünk mesterségesen kialakított hierarchia, mint amilyen az edző-versenyző viszony, csak rontana a kapcsolatunkon. Ő pontosan tudta azt, hogy az íjász évek alatt berögzült rossz szokásaimat nem tudom elhagyni, és én is tudtam, hogy képtelen leszek ezeket valaha is levetkőzni és a korlátaimat átlépni. Sokszor figyelt engem, hogyan lövök, és ez sokszor zavart, aminek hangot is adtam, mondván biztos vagyok benne, hogy a lövésciklusomban legalább száz hibát talál. Ő erre kaján mosollyal megjegyezte: „Százat? Százat a sajátomban találok, a tiedben legalább kétszázat!”. Ebben maradtunk, majd mindketten lőttünk tovább. Ahogy tudtunk – komoly szintkülönbséggel. Egy rengetegszer elmesélt példával bíztatott engem; egy olimpiai bajnok íjászéval, aki katasztrófális technikával lőtt, de ezt a rossz technikát szinte tökéletesre fejlesztette, és az életében egyszer nagyon összeállt nála minden. Szerencséjére ez pont az olimpiai bajnoki döntő napja volt.

Egyszer évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy azon a napon annyit fogok lőni, mint Ő. Természetesen szigorúan mennyiségben, mert minőségben értelemszerűen képtelen lettem volna. 320-330 lövésig bírtam – felső végtagjaim ízületei szinte szabad ízületekké váltak, karjaim remegtek a megerőltetéstől, egy suta, gyurma Sebaj Tóbiássá váltam, aki hazafelé az autóban alig tudott sebességet váltani. Ő pedig napi szinten lőtt százakat, folyamatosan keresve a hibákat, s tökéletesítve az amúgy is (legalábbis számomra) irigylésre méltó technikáját.
Tesztelte az új elevenes vesszőfogókat. Ugyanazt a három lukat lőtte napokon, heteken keresztül, ezer és ezer lövés ugyanoda, ugyanúgy. Már az is fárasztott, ahogy néztem. Minden lövés után egy mérőszalaggal lemérte, mennyire ment bele a vesszőfogóba, majd ezt rögzítette egy füzetbe. Aztán a hétvégén jött egy vidéki teremverseny. Az első kör végén, miután beírták a versenyzők a pontszámokat, kereste, hogy hol a mérőszalag, hogy lemérje a kilógó vesszők hosszát…

Ha egyetlen szóban kellene összefoglalnom, mi is jellemezte őt, akkor az első fogalom, ami átsuhan bennem, az „alázat”. Alázat elsősorban az íjászattal szemben, de alázat az életnek Őt ért megpróbáltatásaival, a konfliktusaival, a nőkkel, a munkával szemben is. Egy közös, kedves ismerőssel beszélgettem Róla akkor, amikor már kórházban volt a gyógyíthatatlan kórral. Bármennyire is próbálunk mi teljes, tiszta életet élni, Hozzá képest mindig is egy kicsit koszosnak, tisztátlannak éreztük magunkat, olyan szintű morális és erkölcsi normákat mutatott a világ felé. A másik szó, ami szinte megtestesült benne, a „méltóság”. Hihetetlen méltósággal tudta kezelni azt, ahogy nyer egy versenyen, vagy éppen ellenkezőleg, hogy talán még dobogóra sem állhat. De méltóság volt Benne akkor is, amikor úgy érezte, hogy megbántották, vagy elárulták, hogy a szerényebb anyagi lehetőségi miatt nem tudja valóra váltani álmait.

Elcsépelt frázis, hogy „pótólhatatlan hiányt hagyott maga után”, hogy „betöltetlen űr lesz a helyén”, de úgy gondolom, hogy Nála mindez igaz és értelmet nyer. Bár korántsem ismerem a különböző, főleg vidéki íjász-műhelyeket, de azt éveken keresztül láttam és tapasztaltam, hogy Ő mit jelentett a fiataloknak, a gyerekeknek, mit jelentett magának a hazai íjászatnak. S ahogy Őneki mit jelentettek ezek a dolgok. Az életet magát, a komplett teljességében. Olyan íjakat és vesszőket, amiket én gondolkodás nélkül kidobáltam volna, Ő megjavítgatott és felújított; hátha még örömet fog okozni egy kislánynak vagy fiúnak, és megszereti azt ami Neki majdhogynem mindent jelentett, az íjászatot.

„… Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában…” (Weöres Sándor)
Szerencsésnek érzem magam, hogy ott lehettem mellette, amikor ez az összhang beteljesedett nála. Így övé az öröklét.
Nyugodj békében.

Tovább a részletekhez

KÉTVÖLGY, WELTEN, POPPENDORF, avagy három felejthetetlen íjász-nap

Szerző: Czinege Tamás  /   Kategória: Egyesületi hírek   /   Nincs hozzászólás
30
jún
2019

Mikor először voltam az Őrségben, meglátni és megszeretni a tájat, s a vidék hangulatát egy pillanat műve volt. Azóta gyakorlatilag minden évben visszatérek, és a pihenést rendre összekapcsolom nagy szerelmemmel, az íjászattal. Az utolsó alkalommal már meglátogattam a Poppendorfban (“születési nevén” Patafalván) szinte egész évben üzemelő 3D-s pályák egyikét, ahol elsősorban a számomra teljesen ismeretlen célok okoztak nagy-nagy örömöt és kihívást is egyben. Tulajdonképpen innen jött az ötlet, hogy egy esetleges közös családi, aktív, íjászattal teli pihenést „tágítsuk ki” egy tudatosan megszervezett, sok íjász részvételével bíró, a hazai és nemzetközi versenyekre való felkészülést segítő „mini-edzőtáborrá”.

Az ötletet tettek követték, osztrák pályákkal, potenciális őrségi szállásokkal, valamint kedvet és hajlandóságot mutató elevenes, és más hazai klub színeiben versenyző íjásszal folytatott számos levélváltás és telefonbeszélgetés után, június utolsó hetének szerdáján összeállt egy egészen remek csapat, hogy ezt a remélhetőleg emlékezetes pár napot együtt eltöltse. Már aznap este birtokba vettük az egyik szállásadónk által, kifejezetten a részünkre biztosított kis területet, ahol napnyugtáig tartó íjászkodással hangolódtunk az előttünk álló napokra. Természetesen a cél minden íjásznál eltérő volt. Az együtt eltöltött idő alatt sokunk csak tanulni akart a jobb, tapasztaltabb és eredményesebb íjász-társainktól (jó lett volna teljesen megvilágosulni, nekem most sem sikerült), akár lövés-technikát, akár távbecslést, a nemzetközi versenyeken indulók gyakorolhatták az ismeretlen állatokra való távbecslést, célzást, íjak beállítását optimalizáltuk, elsütőket, scope-okat, vesszőket, húzáshosszt variálgattunk, próbálgattunk.

Az első napot a poppendorfi, 38 célos pálya teljesítésének szenteltük. A rendkívül párás idő és a rekkenő hőség nem sokat segített, de reggel frissek és eltökéltek voltunk, nagy várakozással tekintettünk a nap elé. A pályától azt kaptuk, amit vártunk: mint utóbb kiderül, kevésbé volt ötletdús és technikás, mint a welteni pálya, de a rengeteg ismeretlen állat, s maga a célok száma kárpótolt minket, úgy érzem a legkisebb hiányérzet nélkül jött le mindenki a pályáról. A pálya végén elérte a csapatot egy elképesztő jeges esővel megerősített vihar, de miután türelmesen kivártuk a végét, bőrig ázva teljesítettük az utolsó célt is.

A második és harmadik nap nagy részét a welteni pályán töltöttük. Talán nem vagyok elfogult, amikor azt mondom, hogy egy igazi gyöngyszemet találtunk. Maga a komplexum egy szabadidő-park féle intézmény volt, ahol az íjászat mellett számos aktív elfoglaltságot találhat magának a természetet, a friss hegyi levegőt szerető ember. A hely állandó berendezéseit nézve egyértelműnek tűnt, hogy a fő csapásirányt azért mégis csak a különféle íjász-rendezvények jelentik. Bár itt kevesebb volt a célok száma („csak” 29), de szinte minden létező szituációt megtalálhattunk és kiélvezhettünk, igazi technikás pálya volt. A viszonylag könnyen kiszámolható és egyszerűen áttekinthető sík tereptől a majdhogynem beláthatatlan mélységű és sötétségben „elrejtett” állatig, mindenféle optikájú céllal találkozhattunk. Lövés-technika szerint is rendkívül változatos volt a pálya, a masszív le- és felfele irányuló lövéseknél hol meg tudtunk állni rendesen vízszintesen, hol nem, szinte minden célnál volt valami különleges kihívás. Ha más nem akkor az, hogy többségünk még soha nem találkozott ezekkel az állatokkal, páviánnal, sakállal, vagy épp jaguárral. A 3D-s pálya mellett a gyorsabbak a terepíjász pályát is teljesíthették. A körülmények minden igényt kielégítettek. A frissen kaszált mezők, a nehezebben járható kaptatókon a közlekedést segítő fákra erősített kötelek, a pálya felénél megépített kis pihenő-állomás friss vízzel és üdítővel igazán komfortossá tették a pályán eltöltött időt. Az első itteni nap után nem volt kérdés: a következő napot is ezen a pályán töltjük, csak ha lehet, akkor mindenki még tudatosabban felkészülve rá, a saját tudását és feladatait szem előtt tartva.

Az estéinket a szálláson és Szentgotthárd éttermeiben kapható finom ételek, a vacsora közbeni társalgás, íjászatról és bármi más egyébről tették még kellemesebbé, hangulatosabbá. Utolsó napon egy közös kis bográcsolás (és sörözgetés) tette fel a koronát az együtt eltöltött időre.

Nem bántam meg a szervezésre szánt időt és energiát, mert ez az esemény az íjászatban eltöltött éveim egyik legszebb 3 napja volt. S láttam a csapatunkon is az elégedettséget, a reggeli lelkes készülődést, majd a kellemes és jóleső fáradtságot esténként. Úgy érzem, itt most mindannyian csak kaptunk valamit ebben a pár napban, rossz érzéssel vagy hiányérzettel innen senki nem távozott.

Tovább a részletekhez

Változás az ingyenes lőtérhasználatban

Szerző: Váradi Balázs  /   Kategória: Egyesületi hírek   /   Nincs hozzászólás
31
okt
2018

Kedves Eleven Tagok!
 
Ezúton értesítünk mindenkit, hogy az idei téli szezonban változik az ingyenes teremhasználat rendje a Margit utcában!
 
Az eddigi heti 1 alkalom helyett az egész szezonban összesen 20 ingyenes alkalmat kap mindenki – úgy osztja be, ahogy szeretné! A jelenléti ívet ugyan úgy vezetni kell továbbra is!

Tovább a részletekhez

Közgyűlés meghívó 2017

Szerző: Czinege Tamás  /   Kategória: Egyesületi hírek   /   Nincs hozzászólás
05
máj
2017

Tisztelt Tagtársunk!

Ezúton írásban is értesítünk, hogy 2017.05.30-án tartjuk az ELEVEN Világ Íjász Egyesület 2017. éves közgyűlését.

A közgyűlés helyszíne és pontos időpontja:

Budapest, XVI. ker. Margit u. 28. (Íjászközpont)
2017. május 30. 17:00

Amennyiben a meghirdetett időpontban nincs jelen a meghívott ELEVEN Világ Í.E. tagok 50%-a plusz egy fő, akkor ugyanezen a helyszínen és napon 18:00 időpontra rendkívüli közgyűlést hívok össze, amely a megjelentek létszámától függetlenül szavazó- és határozatképes lesz.

A közgyűlés tervezett napirendi pontjai a következők:

– Az Elnökség 2016. évi beszámolójának ismertetése és elfogadása
– A 2017. évi költségvetési terv ismertetése
– Tagdíjak, tagság – befizetések, elmaradások, pénzügyi helyzet
– Tisztségviselők választása
– Támogatási rendszer megvitatása, az elnökségi határozatok ismertetése
– Egyéb

Budapest, 2017.04.30

Megtisztelő megjelenésetekre feltétlen számítunk

Gondán György
elnök

Tovább a részletekhez

Éves Egyesületi Közgyűlés 2016.

Szerző: Váradi Balázs  /   Kategória: Egyesületi hírek   /   Nincs hozzászólás
14
dec
2015

Tisztelt Tagtársunk!

Ezúton írásban is értesítünk, hogy 2016.01.16-én tartjuk az ELEVEN Világ Íjász Egyesület 2016. éves közgyűlését.

A közgyűlés helyszíne és pontos időpontja:
Budapest, XVI. ker. Margit u. 28. (Íjászközpont)
2016. január. 16. 17:00

Amennyiben a meghirdetett időpontban nincs jelen a meghívott ELEVEN Világ Í.E. tagok 50%-a plusz egy fő, akkor ugyanezen a helyszínen és napon 18:00 időpontra rendkívüli közgyűlést hívok össze, amely a megjelentek létszámától függetlenül szavazó- és határozatképes lesz.

A közgyűlés tervezett napirendi pontjai a következők:
– Az Elnökség 2015. évi beszámolójának ismertetése és elfogadása
– Tagdíjak, tagság – befizetések, elmaradások, pénzügyi helyzet
– Alapszabály-módosítás
– Évadnyitó verseny szervezése 2015.04.09-én, feladatok kiosztása
– Támogatási rendszer megvitatása, az elnökségi határozatok ismertetése
– A 2016. évi költségvetési terv ismertetése
– Egyéb

Kellemes Karácsonyt és eredményes, boldog új esztendőt kívánok minden sporttársunknak!

Budapest, 2015.12.07

Megtisztelő megjelenésetekre feltétlen számítunk

Gondán György
elnök

Tovább a részletekhez